A demokrácia csapdája.

           

Attól hogy ötven millióan állítanak egy hülyeséget, attól  az még vidáman hülyeség marad. A többség bölcsességére alapozni nem mindig szerencsés. A szabadság-egyenlőség- testvériesség hármas jelszava, feltételez valami homogén populációt melynek minden résztvevő közel azonos képességekkel és igényekkel rendelkezik , tehát abszurd .Az ilyesmikre alapozott újkori demokrácia  alapjaiban hordozza magában a hazugságot, képmutatást, farizeusúságot erkölcstelenséget. Melegágya a korrupciónak, és a többség nevében végrehajtott erőszaknak. Annál is inkább lehetséges ez, mert a törvényeket hozó, azt „végrehaj-tató” személyek felelőssége nem tetten érhető, hisz a többség paravánja eltakarja az egyént, mint hangadót, utasítót, felbujtót.
     Lehet-e egy kormány vezetőjét gyakorlatilag felelősségre vonni azokért a tettekért,  amelyeknek léte és keresztülvitele kizárólag több ember akaratától és beleegyezésétől függ?
            
             Mialatt a parlamentáris többségi elv elveti az egyén tekintélyét és   annakhelyére a mindenkori tömeg számát teszi, vétkezik a természet arisztokratikus alapgondolata ellen.

Már az elv is hibás. Az általános és  titkos választó jog felszinre hoz egy olyan problémát,hogy a választó tisztában van -e egyeltalán a számára biztosított jog értékével. Feltudja-e fogni cselekedete súlyát, hatását. Mi alapján dönt, milyen információk állnak rendelkezésére. Képes-e erkölcsileg-értelmileg egyeltalán arra ,hogy voksával ne csak a pillanatnyi hangulata és érzelmei alapján támogasson valakit- akit a legtöbb esetben igen csak közvetve ismer!?

Eleve a közvetett demokrácia képtelen arra hogy igazán a széles néprétegek számára fontos érdekeket képviseljen. Valahogy elsikkadnak ezek az érdekek, a pártok ambiciózus vezetői érdekeivel szemben. 

El lehetne agyalni a képviselők visszahívhatóságán, vagy a nemzetet stratégiailag érintő kérdések rendszeresen direkt szavazására bocsájtásával, népszavazással , aminek jóváhagyásához nem kellene a parlament döntése elegendőnek kéne lenni  X számú választó polgár akarata, és az így meghozott döntésnek, törvény erejűnek kéne lennie.

Persze ez se most se máskor nem tetszik egyetlen magát sík demokratának valló politikusnak sem, hisz ehhez először  a nemzte iránt mindenek felett elkötelezettnek kéne lenni azontúl , hogy jellemes és velejéig tisztességes. 


 Hiszen lassanként nem is annyira az alkotó és teremtő gondolatok és tervek megvalósításában látják a vezető államférfiak feladatukat hanem sokkal inkább abban a “művészetben”, amellyel terveik nagyszerűségét a fejbólintó- jánosokkal elhitetik és e révén azok jóakaratú hozzájárulását kikoldulják.
        
Teszik ezt elsősorban ,anyagi haszonért, valamint a parlamenti képviselőként megszerezhető kapcsolati tőkéért és csak nagyon sokad rangú kérdés számukra a rájuk bízott haza üdve, az itt élők anyagi, egészségi, morális és kulturális állapota. Ha nem így lenne, akkor például fel sem merült volna az egykulcsos adó rendszer, vagy a mai napon bejelentett megszorító intézkedések, helyette a rájuk bízott hatalomnál fogva nem csak bizonyos kasztok számára kedvező ,hanem a társadalom „egészének” felemelését szolgáló intézkedéseket hoznának. (Lennének ötleteim.)

tothtomi